14. fejezet

Na, halihóóó
Ma újabb részt hoztam nektek, remélem tetszeni fog. Valamint, érdemes benézni a régi bejegyzésekhez is. Úgy döntöttem, csempészek beléjük egy kis életet, gifekket, képekket :)
 Jó olvasást!
Lara




 Nem sokra rá, felcsendül nemzetünk himnusza. Az egyre hangosodó dallam közben pedig lassan az égre úsznak a halottak arcképei. Az Első Körzetből Glimmer. A csodálatos szépségű lány, most meghalt, angyal lett, vagy talán ördög. Hiszen meghalt, és aki meghal, vagy a menyországba, vagy a pokolba kerül. Ő ölt. Kegyelenül végzett ki gyerekeket, akik nem voltak képesek megvédeni magukat. Talán ezért pokolra jut? Vagy ez nem számít, hiszen nem önszántából ölt? De ha nem jelentkezik önként, akkor nem kellett volna ölnie. Agyamban kavarogtak a gondolatok, összegabalyodtak, és nem akartak szétválni. Az zökkent ki, hogy feltűnt a Négyes lány a csillagos égbolton. Ma is kevesen haltak meg. Félő, hogy túl unalmasnak találják a játékot. Az égbolt elsötétedik, miután a kép szépen lassan elúszik.
 Csend telepszik az erdőre, de egy kis idő után tücskök ciripelése tölti be az addig néma erdőt. Némiképp megnyugtat, miel utálom a csendet, és kevésbé érzem magam egyedül. Gyűlölöm, ha egyedül kell lennem, olyan rossz érzés, mert nem szólhatok senkihez, nem kérhetek segítséget. Bár, itt inkább vagyok egyedül, mint bármelyik másik Kiválasztott közelébe. Még Katniss is nyugtalanít, pedig ő aztán tényleg nem ártana nekem. De honnan veszem ezt? Honnan gondolom, hogy nem lenne képes bántani? Talán a nővéremet látom benne, aki sosem volt, vagy egyszerűen, csak rájöttem, hogy aki önként jelentkezik a tizenkétéves húga helyett, az nem lenne képes bántani más gyereket, akinek szintén nem sok esélye van. Vagy szimplán naiv vagyok.
 Naivitás tőlem, hogy próbálok úgy bízni benne, hogy még egyszer se beszéltem vele. Csak megfigyeltem, de még így sem ismerem. Még is, bízok benne, és féltem. Féltem, hogy a következő pillanatban nehogy előjöjjön egy Hivatásos, vagy bármelyik Kiválasztott, és megölje. Hisz ebben a gyenge, és kiszolgáltatott állapotban simán megölnék, minden féle nehézség nélkül, még csak a saját életüket sem kell félteniük. 
 Erre a gondolatra megborzongok. Csak most kezdem el érezni, mennyire csípős, és hideg idő van. Fejemre húzom a kapucnit, és összegörnyedek annyira, amennyre csak lehetséges. Valahányszor lecsukom a szemem, erős késztetést érzek, hogy kinyissam. Nem tudok aludni, ráaadásul az sem segít, hogy a hőmérséklet egyre csak esik, és esik. Így nem tanácsos elaludni, a végén még megfagyok. És akkor viszlát remény, viszlát élet.
 Sose bírtam olyan jól a hideget. Elvégre, nálunk majdnem mindig jó az idő, nem vagyok hozzászokva ehhez a nagy hőmérséklet ingadozáshoz. Lábujjaimat már nem érzem, annyira vacogok. Fogaim folyamatosan összeekoccannak, kezemet már csak a zokni tarja melegen, de sem segít sokat. Behúzom a nyakam a kabátba, szinte semmim se látszik ki, és a kapucnit is jobban összehúzom. De ez sem segít. Elkezdem belehelni a kezemet, dörzsölgetem a karomat, mozgatom, körözgetek a lábammal, de semmi sem válik be. Muszáj mozognom ahhoz, hogy ne fagyjak meg, de semmi kedvem hozzá. Lehet, hogy inkább a fagyhalált választom, mint hogy most innen fel kelljen állnom. Félek, hogy Cato és a többiek erre járőröznek, hogy megtalálják Katnisst.
 Vajon Peetát elengedték, vagy megölték? Az utóbbit kétlem, hiszen akkor hallottam volna az ágyú dörgést, és az égen is ki lett volna vetítve. De, akkor mi történhetett? Kétlem, hogy büntetlenül megúszta azt, hogy segített Katnissnek, azt, hogy elküldte, pedig nagyon jól tudhatta, hogy Cato csak arra vár, hogy végezhessen vele. Kizárt, hogy ezt élve megússza. Ha esetleg sikerült elmenekülnie, akkor is megkeresik. Megkeresik, és megkínozzák. Tudom, jobban mondva érzem. A Hivatásosak már csak ilyenek.
 A hideg újra és újra végig fut a gerincemen, és sehogy sem tudok felmelegedni, szóval úgy döntök, hogy felkelek, és felkeresem Peetát. Hogy hogyan, azt magam sem tudom, de rá kell ébrednem, hogy ez is jobb, mint magányosan feküdni, és majd' halálra fagyni. Fáról fára ugrálva indulok vissza, a fához, amin korábban a fészek lógott alá, és ami két Hivatásos Kiválasztott halálát is jelentette. Ez a kis mozgás teljesen felmelegített, már le merem venni a zoknit a kezemről, és a kapucnit is a fejemről. Aztán, eszembe jutott, hogy aki kimelegedik, az hamar megfázhat, szóval inkább visszahelyezem a kapucnit a fejemre.

 Olyannyira lendületben vagyok, hogy észre sem veszem amikor ott vagyok, csak amikor elhagytam a fát, amin tanyáztam. Leugrok a földre, és körbenézek, nyomok után kutatva. A széttörött fészektől jobbra, a magas fűben, észreveszem a csapást, amin valaki - vagy valakik - elfutott. Nem bízok magamban, hogy elég gyorsan sikerülne felmásznom észrevétlenül egy fára veszélyhelyzetben, szóval már a lombkorona biztonságos takarásában követem a csapást. Egy ideig széles az ösvény, de egyre jobban keskenyedik, majd úgy jó száz méterre egy hatalmas körben szélesedik ki. mintha dulakodott volna valaki. Követem tovább az útvonalat, ami ezután ismét lekeskenyedik, és a fű teljesen lelapul. Talán már másztak?
 A fák kezdenek elfogyni, nyílt terep következik, barlangos, sziklás tájjal, amit egy folyó vág ketté. Így már kevésbé vagyok bátor, hisz bárki, bármikor megláthat. Egy lakot veszek észre, a folyótól nem messze, sántít egy kicsit, de különösebb problémát nem veszek észre rajta. De ki lehet ez?
 Innen, csak azt látom, hogy szőke - még sötétben, jó nagy távolságról is látni, a szőke tincseit - izmos, és...ennyi. Kezdem eszűkíteni magaman a jelöltek listáját. Hány szőke fiú van itt az Arénában, akikiknek ilyen széles és izmos válluk van? Kettő. Cato és, Peeta. Kizárt dolog, hogy Cato legyen az, hiszen nem mászkálna egyedül, főleg nem ilyen messze a szarutól Csak akkor mennek el onnan, ha vadásznak. Máskülönben esélytelen, hogy ne ott találjuk őket. Szóval Peetát is megtaláltam. Gratulálok Ruta, jó teljesítmény - mosolygok magamba. 
 Megmentem az egyik Tizenkettest a Hivatásosoktól, egy vadászdarázs fészekkel, majd megtalálok egy másik Tizenkettest, a folyónál. Az egyik Tizenkettesről jut eszembe... Felébredhetett már, vagy még minig eszméletlenül fekszik a földön? Esetleg él még egyáltalán? Visszaveszem az irányt. Valahogy Peeta sorsa kevésbé nyugtalanít, mint Katnissé. Peeta áruló,elárulta Katnisst, akkor is, ha most megmentette. Kit érdekel? Ha eleve nem állt volna be hozzájuk nem kellett volna megmentenie. Vagy... Azon kapom magam, hogy teljesen ingerült vagyok, és úgy ugrálok a fákon, mintha legalább ők tehetnének arról, hogy idekerültem. Pedig ez egyáltalán nem az ő hibájuk. Ráadásul, ők segítenek nekem elbújni, szóval tényleg gonosz dolog volt így bánni ezekkel a szerencsétlen növényekkel.
 Minket otthon mindig arra tanítottak, hogy védjük a fákat, a növényeket, hisz ők is érző lények. Lehet, hogy ezek, itt bent fele annyira sem igaziak, mint a kintiek, a szabályok ugyanúgy érvényesek rájuk is.
 Felettem megpillantok egy őrizetlenül hagyott madárfészket, kapok az alkalmon. Felnyújtózkodok a felettem levő ághoz, átvetem rajta a karom, felhúzom magam, lendülök, és már is rajta állok. Mindenzt, összességében körülbelül tíz másodperc alatt.
 A Tizenegyedikben díjjazzák, ha valaki gyors. Minél több gyümöcsöt szedünk a munkaidő végéig, annál több fizetést kapunk a hónap végén. Természetesen, ezt befolyásolja, az életkor, az, hogy állandóan dolgozol-e, vagy csak Aratáskor, és, hogy mennyire vagy szegény sorsú. Sajna, én két éve kezdtem el folyamatosan dolgozni, ez nem jelent semmi plussz jövedelmet. Minden gyereknek dolgoznia kell Aratáskor, öt éves kortól kezdve, mindnekinek tudnak munkát találni a békeőrök. Egyedül a beteg nem dolgozik, és aki vigyáz a betegre. Ha valaki ott hagyja az iskolát, annak kötlező munkába állnia. Ebből következik, hogy a legtöbben nem tanulnak, és inkább dolgoznak, hogy legyen pénzük. De, itt jön az, hogy Snow elnök megszabta, hogy minimum tízéves korig iskolaköteles a gyermek. Hogy olvasni, és írni teljesen meg tudjon tanulni. Na meg számolni, mert itt nem egy hátrány, ha tud az ember. Arról fogalmam sincs, hogy a többi Körzetbe hogy megy ez, hogy kötelező-e az iskola, vagy sem. Mivel nincs komunikáció a Körzetek között, érthető, hogy semmit sem tudunk egymásról. Egy felől ez jó: nem ismerjük az ellenfeleinket, kivéve a Körzettársunkat. Másfelől viszont... Ott van az a pici űr, amit sose tudsz meg, pedig majd megesz a kíváncsiság. Legalábbis, nálam így van. Igazi kíváncsi természet vagyok.
 Két tojás található a fészekben, amit úgy döntök a napkelti fényben megsütök. Lemászok a fáról, leteszem a tojásokat, és tüzifa után nézek. Miután szereztem, várok. Várok, hogy a nap felbukjon egy kicsit az égen. Így nem lesz feltűnő a füst. Próbálom úgy helyezni a tűzrakás helyszínét, hogy semmiképp ne a szabad ég alatt legyen. Remélem a dús lombkorna felfogja egy kicsit a füstöt. Elkezdem dörzsölni az egyik ágat, hogy pörögjön a kezembe, és egy kicsit lefele is nyomom közben, pont úgy, ahogy az oktatóm tanította. Nem tellik bele tíz perc, és elkezd füstölni. Majd szép lassan lángra lobban az egész. Egy hosszú botot veszek a kezembe, majd a tűzbe gurítom a tojásokat. Miután úgy gondolom, hogy megsűltek, kiszedem őket a bottal, eltaposom a tüzet. Hozzájuk szeretnék nyúlni, de amint megérintem az egyik héjját, el is kapom az ujjam. Megégette.
 Erről eszembe jutott az égés seb, és hogy innom kell, különben kiszáradok. Fejembe ismét éles nyilalást érzek, de nem törődök vele, sem a szomjúság érzettel. Inkább keresek egy nagy lapulevelet, és belecsomagolom a tojásokat. Felmászok a fára, és folytatom vissza felé az utamat, Katnisshez. Már a darázsfészeknél járok, amikor elálmosodok. Úgy csap meg az álom szele, mintha pofonvágott volna. Vissza kell érnem Katnisshez. Ha megbiznyosodok arról, hogy jól van, vagy esetleg már elment onnan, akkor nyugodtan mehetek amerre látok.
 Katniss azonban nem mozdult egy tapottat sem. Ugyanabban a gödörbe fekszik, ugyanabban a pozícióban. Semmi új, még a nyilali is ugyanott vannak. Vissza mászok a fára, az álom azonban most nem kerül el. Mire lecsukom a szemem, már alszok is.
 Kora délután ébredek, talán olyan egy óra körül lehet. Szomjas vagyok, de első gonolatom így is Katniss. Lenézek, és látom, hogy még mindi gnem mozdult meg. Lemászok, és egyedül légzése nyugtat meg, és az ágyú dörgés hiánya. Még nem halt meg.
 Bogyókat kell gyüjtenem, amivel csillapítani tudom az egyre gyötrő szomjúságot. Találtam szamócát - amiből jó sokat ettem - és valami gubós gyümölcsöt. Majd megesze a tojásokat is. Rengetegszer van olyan, hogy tudom az adott növénynek a jellemzőit, és, hogy ehető-e, de a neve nem ugrik be. Na, ez is ilyen. Megeszem, de így nyersen borzalmas íze van. Elteszem, hiszen lehet ha megsütöm jobb lesz.
A szaruhoz veszem az irányt. Azt csodálom, hogy még nem tévedtem el. Annyi helyen jártam már, és mindnek megjegyeztem az útvonalát. Jóval gyorsabban ugrálok, és mászok, mint általában, mert nem szeretnék a Bőségszaruhoz közel aludni. Valahogy iszonyogtat a gondolat.