13. fejezet

Hát, igeeen.
Ma hivatalosan is megkezdődött a szünet, mert elballagtam. Megkaptam a laptopot, ígymár akármior tudom hozni a részeket. Igyekszem bepótolni az elmaraást, de még mindig telón vannak a részek, és először erre egy worldot kéne tölteni. De sietek, addi is, itt egy újabb(rövidebb) fejezet. Nagyon nyögve nyelősen íródott meg ennyi is.
U.i.: Elértük a több mint 700 oldalmegjelenítést. Álmomban sem gondoltam volna. Köszönöm <3
Lara

 

Nem tudom milynen gyorsan esik le neki, hogy mit kéne tennie, de inkább elmegyek. Igen, agyam nem tud dűlőre jutni, hogy itt maradjon-e, vagy sem.

Most jelenleg a második mellett voksol.Visszafelé kezdek ugrálni, nesztelnül, nehog felkeltsem a Hivatásosak, vagy Peeta figyelmét.

Meg amúgy sem szeretnék darázscsípés áldozata lenni. Emlékszem, a gyümölcsösbe rengtegszer megcsíptek. Ott hagytak egy csomó fészet, még a Sötétség Napjai után is, és a mai napig szaporodtak. Léptem nyomon ilyen fészkekbe botlottunk. Amikor először láttam ilyen fészket, nem tudtam mi az, és inkább közelebbről megvizsgáltam. Pontosabban, megpróbáltam ledobni egy kővel, szerencsémre, éppen hogy eltalálta az ága amin lógott, és csak három kíváncsi darázs nézett ki magának. Mind megcsípett, legalább kétszer. Borzalmas halucinációk gyötörtek, nem lehetett eldönteni mi volt a valós, és mi nem.

Anya lekezelte valami növénnyel, és egy életre megtanultam, hogy vadászdarazsakkal nem szabad ujjat húzni. Azóta kerülöm a fészkeket, de a biztonság kedvéért mindig van nálam a csípésre való levél. Össze kell pépesíteni, és valami folyadékba feloldani. Azonnal ki szívja a fajdalmat a csípéből. Ezen emlékek hatására egy ideig teljesen biztos vagyok abba, hogy itt hagyom a lányt.

Ha túléli a támadást, amiben reménykedek, akkor segítenem kell neki. Megmutatom a levelet, legalábbis, jól látható helyre teszem, hogy elláthassa magát. Bár, amennyire megkedveltem, ezalatt a pár perc alatt, és amennyire sajnálom Peeta miatt, még ápolni is képes lennék. Jó száz méterre járhatok attól a fától, ahol Katniss tanyázik, vadászdarázs fészekkel a feje fölött. Elfekszem a fán, és elrágcsálom az összes kekszem. Minél többet eszem, annál éhesebb vagyok. Gyomrom nagyokat kordul, mire ráveszem magam, hogy egyek a lédús szamócából, amivel a szomjam is oltani tudom. Fejemben és kezemben égető, szúró fájdalom kezdett szétterjedni, pont ahol megégetett a tűz. Lüketet, és nem akar alábbhagyni. Az sem segít, hogy nem tudom bevinni a szervezetembe a megfelelő folyadékmennyiséget. Úgy döntök, nem számít mit hoz a holnap, inkább a mával törődök. Kiiszom a tömlőm felét, majd egy órával később a másk felét is magamba döntöm. Szemem folyamatosan leragad, nem bírom nyitva tartani. Átvetem az ágon a kötelet, majd megcsomózom a hasamnál.

  Az álom pillanatok alatt elnyom. A darázstámadásról álmodok, ahogy az összes Hivatásos (és Peeta) a földön fekve vonaglik, millió és millió bogár hemzseg rajtuk. Elmosolyodom a gondolatra, hogy egyből ennyien meghalnak. Az ágyúdörgés zene lesz a füleimnek. Gonosz dolog, de így érzem. Minden egyes halottal közelebb jutok a győzelemhez.

 Hajnalban kitörlöm szememből a csippáimat, és mosolyogva ébredek. Ez az álom, arcomra égette a vigyort. Ha visszamegyek megcsípetnek a darazsak? Testem és agyam nincsenek összhangban, mielőtt észérvekkel próbálnám meggyőzni, hogy maradnom kéne, azt veszem észre, hogy egyik fáról a másikra repülök.

 Kezemben az éjszaka folyamán teljesen megszűnt a fájdalom, ez jelentősen felgyorsít, viszont a nagyon úgy néz ki, hogy a fejemben nem akar szűnni a ismerős lüktetés. Megállok azon a fán, amiről kiszúrtam a fészket, és körbe pillantok. Az odalentiek egytől egyig alszanak, Katniss azonban nyugtalalnul forgatja fejét. Őt fürkészem, majd az ágra pillantok ami a fészket tartja. Alig, de még is látszik, ahol elkezdte elfűrészelni, ebből arra a következtetésre jutok, hogy megértette, amit mondani akartam.

 - Ruta - suttogta a nevemet alig halhatóan. Kibújok a lombsátor takarásából, úgy hogy mindeketten lássuk egymást. A darázsfészekre mutatok. Mi lesz már? - sugallja pillatásom. Ki fogunk futni az időből. Ha felébrednek, és észreveszik mit művelnek, biztos, hogy másik táborhely után néznek. Késével fűrészelő mozdulatot tesz maga elé. Bólintok. Elfordul, ekkor kihasználom az alkalmat, hogy lelépjek. Agyam, minden egyes dolgot mérlegelt közben, és rájöttem, hogy kockázatos itt tartózkodnom a fészek közvetlen közelébe. Ha arra a fajdalomra, a dudorra, és a halucinációkra gondolok...

 Nagy lendületet veszek, és három - négy fával odébb telepedek le. Szomjas vagyok, de nem tudok inni. Már nincs mit. Meglátok egy bogyós gyümölcsöt termő bokrot, néhány méterre tőlem. Lemászok, megvizsgálom, és rengeteget szedek belőle, olyan gyorsasággal, ahogy csak tudom. Nem kockáztathattam volna. De még is megtettem. Most az egyszer bátor voltam.

 De akkor nem, amikor ott hagytad- szid meg  lelkiismeretem, miközben a fa csúszós törzsén kapaszkodok fel, hihetetlen sebességgel.

 Nem hagytam ott.- vetem ellen.- Itt van tőlem pár méterre .

 Azonban a tudat, még mindig nem hagy nyugodni. Lakmározok a bogyóból, ami egy kicsit csillapítja ugyan a szomjam, de nyelvem akár a smirgli. Még mindig aljasnak érzem magam. Visszafogok menni, csak meg akarom várni, amí a darazsak biztos eltisztulnak a környékről. Vissza fogok menni, egyenlítni a számlát.

De mit akarok egyenlíteni?

Nem tartozom neki semmivel. Még is úgy érzem, hogy kötelességem segíteni neki. Sétálgatok, ide-oda ténfergek- kizárólag a fán. Nem mehetek le. Hallgatózok, hátha elhallik ide a kiáltozás, esetleg sikítás. Vagy az ágyúdörgés. De semmit se hallok az égvilágon. Egy madár dalol, tőlem jobbra. Rálövök a csúzlimmal, de hasztalan: nem tudom eltalálni. Mérgemben visszafele megyek, és nem érdeel semmi. Az sem, hogy lelökhette-e már a fészket. Egy ágon megcsúszok, és felhorzsolom a karom. Ugyanott, ahol vérzett nemrég. Szuper. Felszisszenek, de folytatom az utamat Katniss és a darazsak felé. Megszólal az ágyú. Csak egy dörrenés. Idő lőtt észrevették a darazsak? Netán meggondolta magát, és mégiscsak lemszott, hogy eltudjon szökni, de szerencsétlenségére pórul járt? Gyorsítom a tempómon, és csak akkor nyugszom meg, amikor látom Katnisst, ahogy Glimmertől próbálja elvenni az íjját. Glimmertől, a gyönyörű szőkeségtől, akinek vad, gonosz zöld szemeit irgyeltem. Aki megvetően pillantott rám, aki miatt sírtam. Aki most a felismerhetetlenségig eltorzult-már amennyit láttam belőle. Arcsontja feldagadt, szeme nem is látszott. Most már rájöttem, hogy nem jó dolog az irigység, hisz ha én lettem volna ő, akkor már meghaltam volna. Katniss egy sor ügyetlen próbálkozás után, elvette az íjat, és a tegezt tele nyilakkal, majd erőtlenül elhasalt a földre. A levegő zümmögéstől hangos, most mégis megtöri valami. Peeta rohan a lányhoz, dárdával a kezébe. Böködi, a dárda tompa felével, és kibál neki.

- Mi a fenét csináksz még itt? Meg vagy őrülve? Kelj fel! Kelj már fel!- legszivesebben én is odakiáltanék neki, de ugyebár, ezt nem tehetem. - Fuss! Fuss!

Nem telik bele egy perc, már úton is van, én pedig a nyomába szegődtem. lépten nyomon megbotlik mindenben, így nagyon le kell lassítanom hozzá. A következő pillanatban, szétterül a földön, és nem bír felállni. Vagy nem is akar.

Üvöltözik, úgy ahogy a torkán kifér, kezét lábát össze-vissza csapkodja maga körül, vagdalózik. Teste meg-meg vonaglik a földön, mégegyszer, utoljára, majd teljesen elnyugszik. Meggyőződöm, hogy nem követte senki, ami annyit jelent, hogy örülnézek. Megvizsgálom a földön fekvő lányt, egyből ki is szúrom a füle mögött éktelenkedő csípést. Égési seb tarkítja a vádliját, haja megperzselődött, ruhája szintén. Katniss Everdeen, a lány, aki majdnem tényleg lángra lobbant.

Megigazítom a nyilakat a tegezbe, tapintásuk hideg, és nyirkos. Az egyiken megpillantok egy vércseppet. Egy pecre megfordul a fejmebe, hogy letörlöm, de inkább levetem az ötletet. Ha ezzekkel megbírnk ölni valakit, tuti, hogy a lánnyal kezdeném. Aztán szép lassan kivégezném az összes kiválasztotat. Csak hogy fel sem tudom emelni, nem hogy használni...

Azért felkapom a tegezt a hátamra, majd az íjat a kezembe, de esélytelen hogy felajjzam. Szóval, szépen vissza helyezem a földön fekvő lány mellé, akinek az arca egyik pillanatról a másikra megvonaglik. Állkapcsa megfeszül, majd folyott kiáltások hagyják el a száját. Csak nehogy ide vonzza a többieket!

 A nap találja meg azt a csekély helyet, ahol meg tudná ciróatni a füvet, de nagy igykezete sikerrel jár. Itt ott betör a lombkoronán át, és felmelegít. Kitűrök egy izzadságtól nedves tincset a szememből. Napok óta nem fürödtem, és kibirhagtatlan egy érzés. A Körzetben sem tettük minden nap, de ott nem erőltettem meg magam ennyire. Egyenletesen szuszogok Katniss mellett, aki még midnig eszméletlen, de akárhányszor megmozdul, mindig futásra készen állok. Tudom, kába lesz a méregtől ,de akkor is... Nem kockáztatok.

 Milyen lehet önkéntesnek jelentkezni? De nem a Hivatásosakra gondolok, akik becsvágyból teszik mind ezt. Hanem arra, aki szertetből, és féltésből teszi kockára az életét. Szerette, és féltette a húgát, legalábbis, ebből ez derül ki. Vajon én is képes lettem volan megtenni? Arcomon alig látható könnycsepp gurul le, de inkább letörlöm, és elmosolyodok. A stúdióba mostanra felpezsdülhettt az élet. Kielemeznek mindent. Minden döntést, reakcót, bizonytlanságot. Bizonyára azt is, ahogy ide oda futkároztam a biztoság és a veszély között.

Eszembe jutott Glimmer arca, . Akárhogy igyekszem elfelejteni, ez visszavonhatatlanul beleégett a retinámba. A gyönyörű lány, kétszeresére daadt végtagokkal, és fejjel. Újra Katnissre pillantok. Ő túlélte, és a többiek is. Glimmeren, és valaki máson kívűl. Kicsit fokoztuk az izgalmat, ami azt jelenti, hogy egy darabig megnyugodhatunk.

Más már gondolkodás nélkül leszúrta volna Katnisst, de én nem vagyok más. Én ugyan az a kislány vagyok, mielőtt kiválasztottak volna. Nem bántok semmit. Az nem az én szerepem. Lehet hogy felébredése utén egyből szíven szúr a nyíllal, de legaláb úgy halhatok meg, hogy nem bántottam senkit.  Felpattanok, és elmegyek bogyókat szedni. Ezután megint próbálok madarat lőni, de nem sikerül. Újra éhség mardossa gyomromat, és tudom, hogy ez nem az a fajta éhség, amit pár bogyóval csillapíani tundék. A madár a fejem felett gúnyosan rákezd dalára, mintha csak bosszantani akarna. Mérgemben átfontam a mellkasomon a karomat, és visszasétáltam a lányhoz. Az ég kezdett sötétedni. Ami azt illeti, a Nap lebukása egyben az idő hülését is jelentette. Gondolkodás nélkül felmászom egy fára, felhúzom a tartalék zoknim, és várom, hogy megszólaljon a himnusz  halottak arcképével.