11. fejezet

Sziasztok! Meghoztam az új részt. Úgy gondolom, ebben a két napban jó időt zártam, ugyanis meg van a tizenegyedik fejezet, és félig a tizenkettedik. Erről jut eszembe. A tizenegyedik fejezet mire emlékeztetett? Naná, hogy a Tizenegyedik Körzetre. :D Na, de nem húzom az időt..Írjátok meg a véleményeteket komiba, én pedig megfogadom a tanácsokat. :)
Jó olvasást!
Lara

Peeta beállt a Hivatásosak közé. De miért?
Katniss... Katniss meghalhatott? Csak emiatt állhatott át. Hiszen...szerelmes belé. Szerelmes. Vagy hazudott? Képes volt hazudni az interjún? Nagyot csalódtam a srácba, szó se róla.
Elönt a méreg. Na, de nem az én dolgom. Egyre inkább Katniss sorsa èrdekel. Vajon meghalt a vérfürdőben? Kizárt ügyes, és okos. Csak nem ment bele a harcba. Vagy mégis? Ma este, megtudjuk, amikor a halottak arcát az égre vetítik. Alkonyodik, szóval nem kell sokat várnom. Szemem majdnem leragad, és kishíjján elalszom, de meg kell várnom, a Himnuszt.
Próbáljuk összegezni a történteket, hátha ezzel tisztábban látom a dogokat.
Ma hivatalosan is bekerültem az Éhezők Viadalába, azon belül is az Arénába. Találtam egy táskát.  Túléltem a vérfürdőt. A táskában rengeteg hasznos holmi volt. Találkoztam Hivatásosakkal, akikkel történetesen Peeta szövetségre lépett.
Ezeket összevéve, jó napot zártunk, ami igazából annyit tesz, hogy túléltem.
Gyomrom megkordul. Ne... Kénytelen leszek enni, nehogy felkeltse valaki figyelmét vadul morgó gyomrom hangja. Körbenézek, hogy lássam, biztos távolságba kerültek a Hivatásosak. Inkább, a velük ellenkező irányba indulok, és ugrálok egyik ágról a másikra. Kellő idő után leugrok a földre. Egy szamóca bokrot találok, de kétszer megvizsgálom, hogy biztos az-e. Miután illat, forma, méret, és szín után is meggyőződtem róla, bekaptam a számba. Isteni íz áradt szét a számban, és mivel később sem produkált semmilyen tünetet, tele tömtem vele a hasam, és beletettem a többit táskám egyik kis rekeszébe. A nap, már teljesen lemenőben volt, búvóhely után kell néznem. Félek az éjszakától, attól, hogy hideg lesz-e, és hogy lesz-e valami éjszakai állat, aki többekközt rám is vadászik. Remélem csak a többi Kiválasztottól kell tartanom. Vissza indulok az eredeti fámhoz, ahhoz, amin a Hivatásosak elől bújtam el. Ez egy nagyon szimpatikus fa, többek között azért, mert aki nem tud fára mászni, annak elég nehéz a feljutás. Útközben találok egy csonthéjjas gyümölcsöt termő fát, szóval megállok. Megvizsgálom. Emlékszem erre a gyümölcsre, az oktatóm mutatta, addig még sosem látta. Megízlelem. Nagyon finom, édeskés, de van egy pici keserű utóize. Egy tucatot szedek, aztán arra a következtetésre jutok, hogy tényleg vissza kell másznom a fámra. Odaszaladok, majd felkapaszkodok, és olyan magasra mászom, amennyire csak lehet, lehetőleg úgy, hogy lássam az eget, de én rejtve maradjak. A táskámat még mindig a kabátom alatt hagyom, de kiveszem belőle a vizestömlőt. Kortyolok egyet, majd visszateszem. Előveszem a kötelet, amit a csapdából szedtem,  majd átvetem a fa törzsén, és derekamnál hozzákötözöm magamat. Volt már olyan, hogy kint kellett aludni a gyümölcsösben, szóval nagyon jártas vagyok az ilyenben. A tartalék zoknit ráhúzom a kezemre, lábamon pedig betűröm a nadrágomat a másik zokniba, ami a lábamon van. A nyakamig felhúzok a zipzárt, majd a kapucnit is a fejemre veszem, és azt is összehúzom, épp csak annyira, hogy kilássak belőle,és levegőt kapjak. Megszólal a himnusz, és kivetitik az arcokat, alattuk a Körzetük számával. A lány a Harmadik Körzetből, a fiú, a Negyedik és az Ötödik Körzetből. A Hatodik és Hetedik Körzetből mindkét Kiválasztott életét vesztette. A Nyolcas fiú, és a Kilencedikből mindketten. Végül a lány a Tízedikből. Akkor ezek szerint Katniss túlélte. Meg persze Thresh, de effelől semmi kétségem nem volt. Hiszen erős, és okos, és bátor. Lefogadom, jó pár Kiválasztottat megölt. Ahogy gondolkodok, lassan álomba merülök.
Reggel egy madárszóra ébredek. Egészen közel szól hozzám. Ahogy kinyitom a szemem meglátom, hogy a hasamon pihen. És azt is, hogy még egyáltalán nincs reggel. Talán csak hajnal. De kipihent vagyok, szóval kikötözöm magamat, elteszem a kötelet, a zoknit, és élelemszerzési túrára indulok. Meg persze, vízszerzésire, mert egyre jobban szomjas vagyok, és egyre jobban fogy a víz.
Ha nincs  ez a zokni, talán már lefagytak volna a kezeim.
Belekortyolok egyet, és átugrok a következő ágra. Majd a következőre. Aztán, eszembe jut valami. A Hivatásosak, biztos elmentek már "vadászni".
Szóval, a bőségszarunál nincs őrszem. Nincs olyan Hivatásos, aki felcserélné az öldöklést az őrködésre. Visszafele veszem az irányt. Próbálok a leghangtalanabbul közlekedni, úgy, hogy ne csapjak egy kis zajt se. Igyekezetem sikerrel jár, ugyanis amikor megpillantom az Ötödik Körzet lány Kiválasztottját - nem sokkal a tisztás előtt, ahol a szaru van - megdermedek, és olyan mozdulatlan leszek, mint egy szobor. A Rókaképű épp csapdát állít, és hangosan bosszankodik. Ami azt illeti, a vártnál hangosabban. Ha a Hivatásosak itt lennének, már rég kiszúrták volna. De ezek szerint, nincsenek a közelben. Valami (vagy valaki) szétszedte a hurkos csapdáját, és ezt próbálja helyre hozni. Nem igazán megy neki, mivel az egyetlen kötelét, ami volt elvittem. Ledobja az egyik ágat ami a kezébe volt, és a szaru felé fut. Okos, és nem menne a vesztébe, ha nem lenne biztos abban, hogy nincsenek ott a Hivatásosak. De nincsenek, és valami csoda folytán megbízok benne. Követem, a fákon át, úgy ugrándozok két ág között mint egy mókus. Azonban, az utolsó ágon megcsúszok, és a földre zúgok. Egyenesen, egy bokorba, de szerencsére nem lett nagyobb  bajom, és a levelek tompították a zajt is. Viszont a karom rettenetesen sajog, pont erre estem. Odakúszom a rér széléig, eddig takar a sűrű lombsátor. A Rókaképű össze-vissza ugrálva megy közel a halomhoz, amit a Hivatásosak összeraktak. Fogalmam sincs miért. Elvesz innen egy kicsit, onnan egy keveset, nehogy feltűnjön nekik a csel. Végül megáll egy percre, és körbenéz. Gyorsan felkap egy kötelet, és vissza rohan az erdőbe ott, ahol kijött belőle. Eszeveszett rohanásba kezd. Én azonban, ha akarnék, se tudnék mozdulni innen. Olyan kényelmes ez a levélkupac alattam, és borzasztóan fáj a karom. Így nem tudok fára mászni. Esélytelen lenne, nem tudnék olyan gyorsan mozogni. Előveszem a táskám, és elkezdem majszolni a csonthéjjas gyümölcsöt. Nagyon finom, és úgy ahogy csillapítani tudom vele a szomjam, és az éhségemet is egyaránt.  Nem messze tőlem, megcsillan a fény egy tárgyon. Talán kés? Talán támogatók? Közelebb megyek, ám csalódottan forgatom a kezembe a kőszilánkot. Éles, de nem eléggé. Bár, ha jobban belegondolok...

A rét szélén van egy másik kő, odamászok, felveszem, és visszamegyek a helyemre. Csúsztatom egymáson a két követ, hogy kiélesegyjen az, amelyik már most is elég éles. A kezemben enyhül a fájdalom, ebből arra következtetek, hogy nem lett nagy baja, csak egy kis duzzanat éktelenkedik a karomon. Léptek zaja zökkent ki, és felkapom a fejem. Nagyon hangos nevetés. A Hivatásosak plussz egy emberrel térnek vissza. Ő a második, aki nem Hivatásos, még is csatlakozott hozzájuk. A Hármas fiú.
- Na ide figyelj! - kiáltja Cato a hármas fiúnak. - Örzöd ezt -mutat a halomra.- Ha valami szokatlant látsz, jelt adsz nekünk. Mi elmegyünk vadászni. - adja ki a parancsot, és a többi Hivatásossal el megy. Ez gyors volt. És nem vettek észre. Megtaláltam az új megfigyelő helyem. Innen látom őket, de ők nem látnak engem. Egy pillanatra eljátszom a gondolattal, hogy kifutok, és elcsenek valamit, úgy mint a Rókaképű, de inkább elvetem az ötletet. Hiszen még mindig nem tudom,hogy miért ugrált össze-vissza, miért nem sétált egyenesen oda. Amíg erre nem jövök rá, kénytelen leszek innen megfigyelni az eseményeket.
A kövem, már pont olyan hegyes, hogy lehessen vele vágni.  Belecsúsztatom a táskámba, és óvatosan hátrálni kezdek a lombsátor takarásából. Egy ideig hátrafele araszolok, majd miután biztos vagyok a dolgomban, meg merek fordulni. Felkapaszkodok a fára, és amikor elég magasan vagyok, elkezdek visszafele menni. Lehántom a fa kérgét, és ebből is teszek a táskámba. Jobbra innen, észreveszek egy gyümölcs fát. Felcsillan nagy, barna szemem. Gyümölcsfa! Akkor tudok spórolni a vízzel. Az ág végébe mászok, és átugrok a legközelebbihez. Megszedem a táskám az almával. Egy madár csivitelésére leszek figyelmes. Biztos vagyok benne, hogy valamelyik kamera engem, és a mindenre elszánt arcomat mutatja.
Sose tennék ilyet, normál körülmények között, azonban most kénytelen leszek kilopni a madár fészkét. A madár, amint meglát, elrepül, őrizetlenül hagyva fészkét. Öt darab tojás van benne. Elmosolyodom. Ezt is a táskámba helyezem. Majd alkonyatkor megsütöm. Akkor nem olyan feltűnő a füst. Egész nap úton vagyok, megpróbálok vizet keresni, de nem találok egy kilóméteres körzetben egy cseppet se. Visszamegyek a szaruhoz, vagyis a rejtekhelyemhez. A hármas fiú,eltűnt fogalmam sincs hova mehetett. Megpillantottam egy kistáskát, ami nem volt a kupachoz téve. Vajon miért nem tették oda? Még egyszer utoljára körbepillantok, de a testem előbb cselekedik, mint hogy teljesen átgondoljam. A táskához iramodok, felkapom a hátamra, a másik táskámból kiveszem a tömlőt, egy pillanat alatt megtöltöm vízzel, és épp vissza indulnék
amikor, egy magas alak eltakarja a kilátást.  Folytott sikolyt hallatok, könnyek folynak az arcomon. Itt a vég. Azonban, amikor felnezek,egy kicsit megnyugszok.
- Thresh - remeg az ajkam. Vajon tényleg betartja az igéretét?