5. fejezet

Hali, holnap nem tudom hozni az 7j részt, mivel "Családi sportnap" lesz a sulinkban. Szóval, ma hozom az részt. Úgy gondolom, az ezt követő fejezet terjedelmére nem lesz panasz :) Jó olvasást!
L
_______________♡♡________________

Reggel Leiyla kelt, hat órakor. Nem akarja, hogy lemaradjunk a Kiképzés bármelyik percéről. Álmosan kászálódok ki az ágyamból, miután Leiyla Thomson kivonlult a halótermemből. Levetkőzök,és beállok a zuhany alá. Már egészen megtanultam kezelni ezt az izét. Felöltöm magamra a kiképző ruhát. Reggelinél egyedül a kísérőnk van jelen. Pompás. A reggeli zsemle, rengeteg felvágottal, kecskesajttal, és forrócscokival. Isteni ízek kavarognak a számban, ízlelő-bimbóim bevannak zsongva. Egymás után nyelem a finom falatokat, majd leöblítem a forrócsokival. A tejszínhab rajta marad a szám szélén.
- Olyan vagy mint egy cica- hápogja Leiyla, és megböki az orromat hosszú ujjaival. Elmosolyodok. Ez az első őszinte mosoly amióta itt vagyok. Zarah jön be, és lehuppan a székre. Thresh is követi összeráncolt homlokkal. Semmi kedve sem volt idejönni.
- Na. - dörmögi a mentorunk. - Szóval a taktika. Messze maradtok egymástól, nem beszéltek. A képességeitek rejtettek maradnak. Ennyi. Én a részemről a témát lezártam. - horkantja. Megforgatom a szemem.
- Mi?- kérdi a Körzettársam.
- Mit mi?- haborodik fel Zarah.
- Ennyivel a sorsunkra hagy? Ennyi erővel kiírhatná a homlokunkra,hogy Öljetek meg! - csap az asztalra. Ezzel teljesen egyet értek.

- Meg kell tanulnotok önállóan dönteni. Ott is magatokra lesztek utalva. De nyugodjatok meg: én, mindent megteszek, hogy támogatókat szerezzek nektek. Maradjatok titokzatosak. Ez lesz a taktikátok, vagy ha jobbnak látjátok, ha felfeditek magatokat....áldásom rá. - emeli fel a kezeit feje mellè. Áldása rá. Na,kössz.
- Az edzés tízkor kezdődik. - kottyant bele Leiyla Thomson. Minek keltett fel hatkor? Szemeim majd leragadnak, ahogy az utolsó korty forrócsokit megiszom.
- Akkor, èn még alszok eggyet. - jelentem ki.- Hisz, a fontos dolgokat már elmondta. - ezzel felállok az asztaltól. Szobámba megyek. Újra levetkőzök, és bekapcsolom a zuhanyzót. Leülök a meleg csempére, és élvezem, ahogy a víz mossa a testem. Nagyon megkedveltem a zuhanyzást. Ha tehetném az egész napomat itt töltenèm- na meg a konyhába.
Mik az erősségeim? Ezen gondolkozok, hiszen ezeket nem szabad felfednem. Az ehető növényekben verhetetlen vagyok. A harcban...na, abban nem. Egyáltalán nem tudok harcolni, mondjuk nem is szándékozok egyetlen egy embert sem megölni. Ez barbárság. A fákon fogok tanyázni, nagy valószínűséggel, úgy talán kihúzhatom valameddig. A fák, ahol otthon érezhetem magam, a fák, ahol elfelejtem ezt az egèszet. Vagyis, elfelejthetném, ha nem tudnám, hogy azok nem is igazi fák. A fák lombkoronája, ami az otthonomra emlékeztet. Amik a nyugalmat sugározzák. Amiket imádok. Márha egyáltalán lesznek fák. Térdemre hajtom a fejemet. Nem tudom mennyi ideje gondolkodhatok, de a következő percben Keyla ront be a fürdőbe. Mit keres itt? Nem szólok, csak várok, amíg el nem mondja magától, hogy mit akar.
- Először is. - néz rám. - Állj fel gyorsan. Megfázol.
- De meleg a csempe. - vágok vissza. Megrázza a fejét, szóval engedelmesen felállok.
- Én már a ruhádon gondolkodok, amit az interjún fogsz viselni. - somolyog.
- Minek? -vetem oda foghegyről. - Hisz addig van egy csomó időnk.
- De egy ruha elkészítése nem megy egyik pillanatról a másikra. Már a tervek meg is vannak, és elkezdték a munkálatokat. Nagyon édes leszel. - mondja  a túlbuzgó stylistom. Keserűen elmodolyodok.
- Csak ezt szerette volna? -kérdezem. Bólint.
- Meg még annyit, hogy kezdj el öltözni. Mire megszárad a hajad, az rengeteg idő. És már csak egy óránk van a kezdésig. - jelenti ki. Hatkor felkeltem. Fél hétig lezuhanyoztam, és felöltöztem. Hétig ettem. Most pedig már kilenc óra van. Mintha a Kapitóliumban gyorsabban szállna az idő, mintha teljesen más időzónába lennènk. Mintha egy óra fél órának felelne meg valójában. Kivánszorgok, és ledőlök az ágyamra. Törölközőbe csavarom a hajamat, hogy ne legyen vizes az ágyruhám. A nap, besüt a hatalmas ablakon, megmelengeti a bőrömet. Újra az otthoniakra gondolok. Jaj, ha én meghalok... Ginnynek is fel kell iratkozni tesszeráért. Majd, utána Melaninak is. És így tovább. Feltéve, ha túl élik addig. Bár, én az ez évi tesszera adagukra feliratkoztam. Leiyla a lift fele vezetett engem és Threst, viszont az ajtaja előtt megállt.
- Hallotátok a mentorotokat. Innentől magatokra vagytok utalva. Sok sikert, kedveskék. - megpuszilta az arcomat, és bátorítóan nézett Threshre. Beszálunk a liftbe, és a Kiképzőközpont földalatti kiképzőtermeibe megyünk. Még olyan nyolc perc lehet tíz óráig amikor leérünk. Thresh egyből félrehúzódik egy sarokba, és morcosan mered maga elé. Én is próbálok a legtávolabb maradni a többi Kiválasztottól. Már csak Katniss és Peeta hiányzik. A rongyon, amit a hátamra erősítettel a 11-es szám látható. Ismét meglátom az Első Körzet lány Kiválasztottját. Haja most két copfba fogva lóg vállára. Zöld szeme rikítóan pásztázza Körzettársát. Megvető fintor ül ajkaira amikor rámpillant. Lesütöm a szemem, és egy könnycsepp gördül az arcomon. Ebben a pillanatban megérkeznek a Tizenkettesek. Ráerősítik a hátukra a rongyot, majd megállnak. Mind körbe állunk, és a vezető kiképző beáll elénk. Atala a neve, nagyon magas, és rendkívűl izmos.
- Szabadon mehettek kedvetek szerint az állomások között. Minden állomáson mást sajátíthattok el. Amennyiben valaki harcba keveredik valamelyik másik Kiválasztottal,annak rendkívüli következményei lesznek. - mondja, majd felolvassa mik és hol találhatóak. Hol az Első Körzet lány kiválasztottját bámulom, hol Katnisst. Néha pedig odanézek ahol a Körzettársam található. Atala elenged minket. A Hivatásosak a fegyverekhez mennek. A többi Kiválasztott lézeng egy kicsit, majd ők is elvonulnak valahova. Várakozok egy kicsit, amíg mindenki elfoglalja a helyét. Az ehető gyümölcsökhöz senki sem ment. Ott az én helyem. Alig láthatóan lopóztam oda. Leültem a székre, és vártam az oktató tanácsait, utasításait. Először képeket mutatott, és magyarázott hozzá. Egy-két új információt tudott csak mondani, a legtöbbet mind tudtam.
- De ne feledd. Az Arénában, csak azt edd meg, amiben biztos vagy. Amit még nem láttál, meg se kóstold.- bólintok. Most új képeket mutat, és meg kell mondanom,hogy ehető-e vagy sem. 30-ból 29-et eltalálok. De az az egy a vesztem. Ezután taktikát változtatok. Megfigyelő leszek. Megpillantok egy hatalmas növényt. Háromszor magasabb mint én, szélességre is szintén így van. Beállok mögé. Így pont rálátást nyújt a Hivatásosakra. De mindenkit meg kell figyelnem, hogy tudjam kivel is van dolgom. A Kettes Lány, akit Clovenak szólítottak, hihetetlenül jól használja a kést. Öt dobásból kettő a szívbe, három pedig a fejbe megy általába. Glimmer, az Egyes lánynak az íjj az egyik kedvező fegyvere, de korántsem bánik vele olyan jól, láttam nála ügyesebbet. Az Egyes fiú és Kettes fiúk szinte mindenhez értenek. Viszont Marvelnek, az Egyes fiúnak a dárdahajítás az erőssége. Az Ötödik Lány Kiválasztottja, rendkívűl okos. Annyira, hogy az már félelmetes. Thresh a súlylökésben jó, és a dárda hajítás is megy neki egy kicsit, de azért van csiszolni valója. Bár, szerintem a boxzsák püfölése megy neki a legeslegjobban. A közelharcban nem lesz gondja. A délelőtt rendkívűl hamar telik el. Betolják a zsurkocsin az ételt, és elveszem azokat, amiket a legszimpatikusabbak találok. A Hivatásosak együtt esznek, Viszont a többiek még a Körzettársaival sem beszélnek, vagy vegyülnek. Ez alól a Tizenkettedik Körzet Kiválasztottjai kivételek. Peeta és Katniss. Vajon félnem kell tőlük? Elfogyasztom az ebédemet, de közben végig őket bámulom a szemem sarkából. A fiú èpp lelkesen magyaráz valamiről, miközben kenyerekkel babrál. Majd visszadobálja őket a kosárba. Egyszercsak a lány felnevet, majd a fiú is folytatja. Aztán Katniss kezd el mesélni. Talán barátok? Nem kerüli el a figyelmemet a srác szemében bujkáló fény, a csillogás, ahogyan Katnisst nézi. Megmosolyogtat ez a gondolat. A délután ugyanolyan gyorsan telik el, mint a délelőtt. Most viszont elhatároztam, hogy gyakorlom a tűzgyújtást. Nem sikerül elsőre. Sem másodikra. Akárhányszor magyarázza az oktató, sehogy sem akar összejönni. Aztán, akkor amikor épp feladnám, egy szikra ráhullik a kupacba rakott fákra. Örömömben felugrok, és tapsikolni kezdek. Majd a tűz elé ülök, és csodálom a művemet. Gyönyörűen lobognak a lángok, mardossák, nyaldossák a fákat, amik szép lassan elszenesednek. Az okató leönti egy vödör vizzel, megelőzve a komolyabb baleseteket. Egy kicsit szomorú vagyok, mert olyat vettek el - ismét - tőlem, amièrt megdolgoztam, amiért foggal-körömmel kűzdöttem. Az edzés végèn fáradtan szállok be a liftbe. Leiyla, Zarahhal ül az asztalnál, és esznek. Meg sem vártak minket.  Thresh felkap három zsömlét, és egy tál mártogatós szószt,majd a szobájába vonul. Én,pedig leülök. Nagyon megizzadtam,és el is fáradtam,ezért gyorsan belapátolom a vacsorám,lefürdök,és pár perc alatt mély álomba merülök. Reggel később kelek, hihetetlen gyorsasággal öltözök fel, eszem meg a reggelimet, így várhatok egy órát amíg elkezdődik a kiképzésem második napja. Ma már a liftig sem kísér el minket a kísérőnk, sőt, arra is felhatalmazást kapunk, hogy külön menjünk, ha már egyszer külön készülünk. Folytatom a megfigyelést. A Hetes fiú rendkívül ügyesen állít csapdát, míg a Hármas lány a menedékhely építéshez ért. Egy falhoz simúlva állok, kezemet kissè eltartom magamtól. Katnisst, és Peetát figyelem,miközben lándzsát hajítanak.
- Azt hiszem, figyelnek bennünket. - súgja a fiú Katnissnek. Rám pillant. Szürke szemeiből sajnálat tükröződik. Peeta dob, ő pedig egy másik dárdáért nyúl.
- Ha jól emlékszem Ruta a neve. - súgja ismét halkan. De én hallom. Hallom,közel állok hozzájuk,de ők azt hiszik nem értem. Jól emlékszel. Ruta vagyok. Mosolygok. Normális körülmények között odamennék hozzájuk, és bemutatkoznék. De a körülmények nem nevezhetőek normálisnak, egy cseppett sem. Tovább beszélgetnek, azonban most nem erre figyelek. A kettejük kapcsolata köt le. Vajon, mit érezhetnek egymás iránt? A lányban egy csepp keserűséget vélek felfedezni, ahogyan néha Peetához szól. Elmegyek. Csak most pillantom meg a fákat. Hatalmas műfákat,a terem jobb szélén. Odarohanok és mászni kezdek. Nem érdekel a többi Kiválasztott, csak a fák. Lassan mászok, próbálok ügyetlennek tűnni, de nem tudok nem jól fára mászni. Amint felérek az első ághoz, belecsimpaszkodok, és felhúzom magamat. Könnyű vagyok, hozzászoktam a bogyóevéshez. Talán ez lesz a reményem: megpróbálok a fákon maradni. Ha lesznek fák. Vagyis, nem satnya kórónak kinéző, fának nem mondható izék. Igazi, nagy lombú, égigérő fák. Amik menedéket nyújthatnak nekem,amiken kitudom húzni egy darabig. Túl kell élnem. Ginnyért, Melaniért, Luisaért, Amandla-ért, Carlosért, és anyuért. Belegondolok, milyen jó lesz majd gazdagnak lenni, egy kicsit sem nélkülözni. A Győztesek falujában lakni, nap mint nap zuhanyozni,akkor enni,amikor csak kedvem szottyan. Átugrok a legközelebbi ágra,és az Egyes Körzet Kiválasztottjait nézem. Szerencsétlenek. Megúszhatnák ezt az egész öldöklést, de még is itt vannak. Lefogadom egyiket sem húzták ki. Önkéntesként jelentkeztek. Hivatásosak. Bár, én a hullajelölt kifejezést használnam rájuk szívesebben. Ha megúsztam volna,akkor én lettem volna  a legboldogabb. Bár a mi Körzetünkbe is lennének ilyen bátrak! Talán akkor nem lennék itt. Biztos lett volna valaki,aki önként jelentkezik helyettem. Vagy ha olyan nővérem lenne,mint Katniss. Biztosan nem hagyta volna, hogy én legyek az,aki megkűzd ebben a halálos játékban. Ami igazából, egy valóságshow. A Kapitóliumi emberek helyében is szívesen lennék. Szép-olykor túl csicsás- ruhák, kellő mennyiségű étel és ital, nagy házak, és ami a legfontosabb: nincs Viadal. A Kapitóliumi gyerekeknek nem kell részt venniük ezeken a szörnyűségekben. Az elnöknek van egy unokája. Nem tudom,hogy a kislány szülei hol vannak,de Snow elnök mindene a lány. Szó se róla, biztos megváltoztatná a szabályokat, ha az unokája élete múlna rajta. Himbálózok egy jó vastag, és hosszú ágon, majd egy erősebb lendülettel felpördülök az ág felső részére. Hupsz. Ezt nem kellett volna. Körülnézek,hogy ki látta,de senki nem figyelt. Hiába,ők nem megfigyelők. Az az én szerepem. Az ág végéhez sétálok,ami már elég vékony. Egy normál súlyú gyerek alatt minden bizonnyal leszakadt volna. Azért, szerencse, hogy én vékony vagyok. Leugrok. A nap hátralévő részébe, hol egyedül lézengek,hol pedig Katnissékhez csatlakozok. Szimpatikusak. Úgy érzem,tőlük nem kell félnem.