Egy nap késéssel, de újra itt vagyok, megtudjatjátok Ruta élettörténetének következő fejezetet. Csatlakozzatok a facebook csoportunkhoz:
https://m.facebook.com/groups/817561534994269?ref=bookmark
Jó olvasást!
Lara
https://m.facebook.com/groups/817561534994269?ref=bookmark
Jó olvasást!
Lara
Reggel későn kelek, nem csinálok semmit egészen az ebédig. Megeszem azt amit elém raknak, nem is figyelem, hogy mit, csak gyorsan kapkodom a kanalat a számhoz. A főfogást szintén megeszem, majd belakmározom a desszertet is.
Leiyla elküld fürdeni, mondván, hogy mindjárt itt lesznek a stylistok, és elkezdenek kicicomázni. Így hát engedelmesen felállok az asztaltól, és elugrándozok a fürdőszobámba. Nagyon jó kedvem van. Megengedem a vizet, és élvezem, ahogy lágyan mossa a testem. Körülbelül négy percig tartózkodhatok bent, amikor benyit Kék haj, háta mögött a többiekkel. Elszégelem magam, de aztán rájövök, hogy nincs takargatni valóm, és már láttak meztelenül. A Nő megharapja ajkait, amit most korall színűre festett, majd babrálni kezd a parókájával. Zöld haj elégedetten sóhajt. Egész régen láttak,és azóta rengeteget változtam. Szemem alá nagyobb karikák éktelenkedtek, de legalább az arcom nem beesett. Hozzám lépnek, és a Nő bekeni az arcomat egy sárgás színű krémmel. Amíg az rajtam van, valami másféle kencét vesz elő, és a kezemet krémezi. Innentől kezdve nem figyelek, inkább becsukom a szememet, mert mindig ugyanaz a dolgok menete. Csak nem elalszok, szóval inkább kinyitom. Már majdnem meg vannak velem. Villámgyorsan dolgoznak, nem hibáznak egyszer sem. Amikro kész a végeredmény, a tükör elé lökdösnek. Nem tettek rám sok sminket, próbálták hangsúlyozni a kislányosságomat. Kelya beront a fürdőbe, és végig pillant rajtam, majd ezt mondja:
- Csodás. Viszonylag. Itt a ruha. - nem hallottam én ezt már tőle valamikor? Belebújtat a ruhába, hasonló az anyaga, mint amit a nyitóünnepségen viseltem. Az egész alakos tükör elé vezetnek, és ahogy végig pillamtok magamon, elkerekedik a szám. Tédig érő, fehér selyemfátyol ruha, kis szárnyakkal a hátán. Enyhén csillog az anyaga, és mintha vibrálna a szárny, valami fehér portól. Olyan vagyok mint egy angyal. Megfordulok, és megvizsgálom a szárnyaimat. Aranyosak, és mesébeillőek. Elégedetten nyugtázom, hogy szép munkát végeztek, és büszke vagyok rájuk. Lehet, hogy sokat köszönhetek még nekik.
*
A színpad előtt állunk. Fel kell vonulmom a többi Kiválasztottal. Köztük Threshel a Körzettársammal. A szokásosnál is komorabb, és úgy tudom Chaffel úgy beszélték meg, hogy a " mogorva gyilkológép" stílust képviseli. Végig pillantok a többi Kiválasztotton. Legtöbbön látszik az idegesség, csak pár olyan van, aki rezzenés telen arccal képes végig várni, amíg felléphetünk a színpadra. Én azoknak a csoportjához tartozom, akik nyugodtan várják az Ő idejüket. Megpillantom Clove-t és Glimmert, akik egymással cseverésznek. Irigylem őket. Glimmer olyan gyönyörű, Clove pedig egy beteg pszihopata. És a győzelemhez ezek mind kellenek.
Bárcsak ilyen lehetnék. A következő pillanatban tekintetem egy másik lányt kezd pásztázni. Aki bátor, gyönyörű, és önfeláldozó. Káprázatos gyémántok tarkítják földig érő ruháját, haját konytba tűzték. Úgy libeg a színpad fele, mint egy hercegnő. Katniss, a lány aki lángra lobbant. Lesütöm a szememet. Cinna megint nagyot alkotott, Keyla jó mélyre elbújhat mellette. Az én kis egyszerű ruhácskám semmi ehhez képest. Megindulnak az interjúk. Glimmer kezd, aki aranyszínű hosszú ruhájában száll Caesar mellé. Caesar kobaltkék haján megcsillan a fény. Elfolytom az éppen előtörni készülő mosolyom. Sorba mennek az interjúk, és nemsokára én jövök. Nekem is három percem lesz beszélnem, úgy mint a többieknek. Három percem, mielőtt megszólal a duda. Menni fog ez a pimaszság, vagy inkább tényleg adjam csak önmagam?
Kattog az agyam. Ötödik lány Kiválasztottja, ravasznak titulálja magát. De én ezt tudtam. Ravasz mint a róka. Erre is majdnem elkap a nevetőgörcs, mivel szegény lánynak így felkötött hajjal, tényleg olyan arca van, mint egy rókának. Amikor a Tizedik Körzet nyomorék fiú Kivalasztottját hívják kihűl a vér az ereimben. Mindjárt én jövök. Eddig nem izgultam, mivel otthon is szerepeltem néha ünnepségeken. De ezen az életem múlhat. Próbálok a beszélő fiúra koncentrálni, de alig hallom amit mond. Nyugi Ruta! Már csak egy perc, és te jössz. Aztán, egyszer csak megszólalt a duda. Én jövök. Kilibbenek a színpadra, mire a közönség sokat mondó hallgatásba kezd. Egyértelmű mire gondolnak. Sajnálnak. Szoknyám verdesi a lábam, ahogy leülök Caesar mellé.
- Ruta, hát...nagyon csinos a ruhád. - mosolyog a showman. Biccentek, majd hozzá teszem:
- A maga haja is nagyon tetszik. - erre felnevet.
- Ó, hallották? Azt mondta szép a hajam! - vihorászik hangosan,miközben a közönségnek beszél. - Először is, gratulálni szeretnék az elért pontszámodért. Nagyon nagy teljesítmény ez valakitől aki...
- Ilyen kicsi? - nevetek. - Köszönöm. És magam is meglepődtem rajta.
- Hát, te gondolat olvasó vagy. Pont ezt akartam kérdezni. Hogy meglepődtél-e. - mondja Caesar. Mindketten mosolygunk, majd rájegy félpercig sikerült a showmanba folytanom a szót. Ez alatt a röpke másodperc alatt, belegondolok, hogy ez nem akármilyen interjú. Ez az az interjú. A Viadal eleji interjú. Bepánikolok, és nem hallom rendesen azt, amit mond. Mintha egészen távolról hallanám. mintha folytott hangon beszélne. Hangom elcsuklik, amikor megakarok szólalni. Próbálok koncentrálni, hátha még is meg tudok szólalni.
- És, hogy tetszik itt? Milyen a szállasotok?
- Eszméletlenül szép. Álmodni sem mertem volna, hogy valaha ilyen kiszolgálásban lesz részem. De azért egy használati útmutatót mellékelhettek volna a tévéhez. - kacagok, miután összeszedtem a bátorságom. Caesar ismételten felkacag, és foga között a "milyen mis pimasz" szavakat szűri.
- Hogyan búcsúztattak otthon? Mit mondtak neked, mielőtt ideutaztál? - könnyek szöknek a szemembe, de nem sírok.
- Azt mondták, hogy nagyon szeretnek, és hogy várnak haza. - szorítom össze ajkaim.
- Lehet, hogy még újra találkozhattok. - mondja egy kis hallgatás után Caesar. Na persze...
- Elérkeztünk ahhoz a kérdéshez, amit fel kell, hogy tegyek, Ruta. Hogyan szeretnél életben maradni az Arénában? - kezdi szánakozva. Nagyot nyelek, megtörlöm verejtékező kezemet a ruhámba, és kinyitom a számat. Újra elbátortalanodok.
- Nem könnyű engem elkapni. És ha nem kapnak el, nem tudnak megölni. - modnom rekedt, remegő hangon, de a végére visszanyerem elszántságomat. - Úgyhogy ne mondjon le rólam kapásból.
- Eszem ágában sem volt - mosoly szalad Caesar szájára, olyan, mintha bátorítani akarna. A duda szakítja meg ezt a csevejt, szóval lesétálok, és leülök a helyemre. Thresh szótlan, általában igennel vagy nemmel válaszol. Kínkeservesen hosszúnak tűnik ez a három perc. Majd, Katnisst szólítják. Feláll, Caesar mellé sétál. Nagyon zavarban van, látszik rajta. -Nos,Katniss, a Tizenkettedik Körzet után biztosan érdekesnek tűnik a Kapitólium. Mi nyűgözőtt le a legjobban, amióta megérkeztél? - kérdezi lényegre törően Caesar. Katniss egy pillanatra zavartnak tűnik, elgondolkodik, majd kinyögi a választ:
- A bárányragu. - erre a Caesar Flickerman, mindig mindenkit kisegít a pácból, nincs ez máshogy most sem.
- Az aszalt szílvás? - kérdezi megint, mire a lány bólint. Akarva akaratlanul is elmosolyodom. Szóval, nem csak én voltam lámpalázas. Bár, jól szerepeltem, ahhoz képest amire számítottam. Anyáèk látták, hogy nem vagyok elveszve. Caesar is megmondta. Megmondta, hogy nem mondott rólam le egyből. Igaz, nem tudom, hogy komolyan gondolta-e, vagy csak a munkája miatt mondta. Hiszen nem jelentheti ki, hogy semmi esélyem. Az igazságtalan lett volna. Bár, ha itt minden igazaságos lenne, akkor most otthon lennék,és játszanék a testvéreimmel. Vagyis, ha igazságos lenne, akkor senki se lenne itt. Még a Hivatásosak se. Úgy lennék a helyükbe. Őket nem húzták ki. De már mindegy, ezzel kell együtt élnem. Kész, ennyit szánt a sors. Katniss interjúja végtelen hosszúnak tűnik, nem igazán figyelek, pedig akarnék. De nem nagyon érdekel az, hogy Caesar mennyire kövérnek tartj magát. Egyik pillanatban beszélnek, de a hangjuk olyan távoli, mély, mintha bedugult volna a fülem. Gyomrom szaltózik egy nagyot, és elkezdek szédülni. Csak egy kicsit bírj ki!- bíztatom magam. Menni fog. Katniss megpördül a ruhában, amit lángnyelvek mardosnak körbe, de még mindig nem tudok rájönni, hogy hogyan sikerült neki.
Leiyla elküld fürdeni, mondván, hogy mindjárt itt lesznek a stylistok, és elkezdenek kicicomázni. Így hát engedelmesen felállok az asztaltól, és elugrándozok a fürdőszobámba. Nagyon jó kedvem van. Megengedem a vizet, és élvezem, ahogy lágyan mossa a testem. Körülbelül négy percig tartózkodhatok bent, amikor benyit Kék haj, háta mögött a többiekkel. Elszégelem magam, de aztán rájövök, hogy nincs takargatni valóm, és már láttak meztelenül. A Nő megharapja ajkait, amit most korall színűre festett, majd babrálni kezd a parókájával. Zöld haj elégedetten sóhajt. Egész régen láttak,és azóta rengeteget változtam. Szemem alá nagyobb karikák éktelenkedtek, de legalább az arcom nem beesett. Hozzám lépnek, és a Nő bekeni az arcomat egy sárgás színű krémmel. Amíg az rajtam van, valami másféle kencét vesz elő, és a kezemet krémezi. Innentől kezdve nem figyelek, inkább becsukom a szememet, mert mindig ugyanaz a dolgok menete. Csak nem elalszok, szóval inkább kinyitom. Már majdnem meg vannak velem. Villámgyorsan dolgoznak, nem hibáznak egyszer sem. Amikro kész a végeredmény, a tükör elé lökdösnek. Nem tettek rám sok sminket, próbálták hangsúlyozni a kislányosságomat. Kelya beront a fürdőbe, és végig pillant rajtam, majd ezt mondja:
- Csodás. Viszonylag. Itt a ruha. - nem hallottam én ezt már tőle valamikor? Belebújtat a ruhába, hasonló az anyaga, mint amit a nyitóünnepségen viseltem. Az egész alakos tükör elé vezetnek, és ahogy végig pillamtok magamon, elkerekedik a szám. Tédig érő, fehér selyemfátyol ruha, kis szárnyakkal a hátán. Enyhén csillog az anyaga, és mintha vibrálna a szárny, valami fehér portól. Olyan vagyok mint egy angyal. Megfordulok, és megvizsgálom a szárnyaimat. Aranyosak, és mesébeillőek. Elégedetten nyugtázom, hogy szép munkát végeztek, és büszke vagyok rájuk. Lehet, hogy sokat köszönhetek még nekik.
*
A színpad előtt állunk. Fel kell vonulmom a többi Kiválasztottal. Köztük Threshel a Körzettársammal. A szokásosnál is komorabb, és úgy tudom Chaffel úgy beszélték meg, hogy a " mogorva gyilkológép" stílust képviseli. Végig pillantok a többi Kiválasztotton. Legtöbbön látszik az idegesség, csak pár olyan van, aki rezzenés telen arccal képes végig várni, amíg felléphetünk a színpadra. Én azoknak a csoportjához tartozom, akik nyugodtan várják az Ő idejüket. Megpillantom Clove-t és Glimmert, akik egymással cseverésznek. Irigylem őket. Glimmer olyan gyönyörű, Clove pedig egy beteg pszihopata. És a győzelemhez ezek mind kellenek.
Bárcsak ilyen lehetnék. A következő pillanatban tekintetem egy másik lányt kezd pásztázni. Aki bátor, gyönyörű, és önfeláldozó. Káprázatos gyémántok tarkítják földig érő ruháját, haját konytba tűzték. Úgy libeg a színpad fele, mint egy hercegnő. Katniss, a lány aki lángra lobbant. Lesütöm a szememet. Cinna megint nagyot alkotott, Keyla jó mélyre elbújhat mellette. Az én kis egyszerű ruhácskám semmi ehhez képest. Megindulnak az interjúk. Glimmer kezd, aki aranyszínű hosszú ruhájában száll Caesar mellé. Caesar kobaltkék haján megcsillan a fény. Elfolytom az éppen előtörni készülő mosolyom. Sorba mennek az interjúk, és nemsokára én jövök. Nekem is három percem lesz beszélnem, úgy mint a többieknek. Három percem, mielőtt megszólal a duda. Menni fog ez a pimaszság, vagy inkább tényleg adjam csak önmagam?
Kattog az agyam. Ötödik lány Kiválasztottja, ravasznak titulálja magát. De én ezt tudtam. Ravasz mint a róka. Erre is majdnem elkap a nevetőgörcs, mivel szegény lánynak így felkötött hajjal, tényleg olyan arca van, mint egy rókának. Amikor a Tizedik Körzet nyomorék fiú Kivalasztottját hívják kihűl a vér az ereimben. Mindjárt én jövök. Eddig nem izgultam, mivel otthon is szerepeltem néha ünnepségeken. De ezen az életem múlhat. Próbálok a beszélő fiúra koncentrálni, de alig hallom amit mond. Nyugi Ruta! Már csak egy perc, és te jössz. Aztán, egyszer csak megszólalt a duda. Én jövök. Kilibbenek a színpadra, mire a közönség sokat mondó hallgatásba kezd. Egyértelmű mire gondolnak. Sajnálnak. Szoknyám verdesi a lábam, ahogy leülök Caesar mellé.
- Ruta, hát...nagyon csinos a ruhád. - mosolyog a showman. Biccentek, majd hozzá teszem:
- A maga haja is nagyon tetszik. - erre felnevet.
- Ó, hallották? Azt mondta szép a hajam! - vihorászik hangosan,miközben a közönségnek beszél. - Először is, gratulálni szeretnék az elért pontszámodért. Nagyon nagy teljesítmény ez valakitől aki...
- Ilyen kicsi? - nevetek. - Köszönöm. És magam is meglepődtem rajta.
- Hát, te gondolat olvasó vagy. Pont ezt akartam kérdezni. Hogy meglepődtél-e. - mondja Caesar. Mindketten mosolygunk, majd rájegy félpercig sikerült a showmanba folytanom a szót. Ez alatt a röpke másodperc alatt, belegondolok, hogy ez nem akármilyen interjú. Ez az az interjú. A Viadal eleji interjú. Bepánikolok, és nem hallom rendesen azt, amit mond. Mintha egészen távolról hallanám. mintha folytott hangon beszélne. Hangom elcsuklik, amikor megakarok szólalni. Próbálok koncentrálni, hátha még is meg tudok szólalni.
- És, hogy tetszik itt? Milyen a szállasotok?
- Eszméletlenül szép. Álmodni sem mertem volna, hogy valaha ilyen kiszolgálásban lesz részem. De azért egy használati útmutatót mellékelhettek volna a tévéhez. - kacagok, miután összeszedtem a bátorságom. Caesar ismételten felkacag, és foga között a "milyen mis pimasz" szavakat szűri.
- Hogyan búcsúztattak otthon? Mit mondtak neked, mielőtt ideutaztál? - könnyek szöknek a szemembe, de nem sírok.
- Azt mondták, hogy nagyon szeretnek, és hogy várnak haza. - szorítom össze ajkaim.
- Lehet, hogy még újra találkozhattok. - mondja egy kis hallgatás után Caesar. Na persze...
- Elérkeztünk ahhoz a kérdéshez, amit fel kell, hogy tegyek, Ruta. Hogyan szeretnél életben maradni az Arénában? - kezdi szánakozva. Nagyot nyelek, megtörlöm verejtékező kezemet a ruhámba, és kinyitom a számat. Újra elbátortalanodok.
- Nem könnyű engem elkapni. És ha nem kapnak el, nem tudnak megölni. - modnom rekedt, remegő hangon, de a végére visszanyerem elszántságomat. - Úgyhogy ne mondjon le rólam kapásból.
- Eszem ágában sem volt - mosoly szalad Caesar szájára, olyan, mintha bátorítani akarna. A duda szakítja meg ezt a csevejt, szóval lesétálok, és leülök a helyemre. Thresh szótlan, általában igennel vagy nemmel válaszol. Kínkeservesen hosszúnak tűnik ez a három perc. Majd, Katnisst szólítják. Feláll, Caesar mellé sétál. Nagyon zavarban van, látszik rajta. -Nos,Katniss, a Tizenkettedik Körzet után biztosan érdekesnek tűnik a Kapitólium. Mi nyűgözőtt le a legjobban, amióta megérkeztél? - kérdezi lényegre törően Caesar. Katniss egy pillanatra zavartnak tűnik, elgondolkodik, majd kinyögi a választ:
- A bárányragu. - erre a Caesar Flickerman, mindig mindenkit kisegít a pácból, nincs ez máshogy most sem.
- Az aszalt szílvás? - kérdezi megint, mire a lány bólint. Akarva akaratlanul is elmosolyodom. Szóval, nem csak én voltam lámpalázas. Bár, jól szerepeltem, ahhoz képest amire számítottam. Anyáèk látták, hogy nem vagyok elveszve. Caesar is megmondta. Megmondta, hogy nem mondott rólam le egyből. Igaz, nem tudom, hogy komolyan gondolta-e, vagy csak a munkája miatt mondta. Hiszen nem jelentheti ki, hogy semmi esélyem. Az igazságtalan lett volna. Bár, ha itt minden igazaságos lenne, akkor most otthon lennék,és játszanék a testvéreimmel. Vagyis, ha igazságos lenne, akkor senki se lenne itt. Még a Hivatásosak se. Úgy lennék a helyükbe. Őket nem húzták ki. De már mindegy, ezzel kell együtt élnem. Kész, ennyit szánt a sors. Katniss interjúja végtelen hosszúnak tűnik, nem igazán figyelek, pedig akarnék. De nem nagyon érdekel az, hogy Caesar mennyire kövérnek tartj magát. Egyik pillanatban beszélnek, de a hangjuk olyan távoli, mély, mintha bedugult volna a fülem. Gyomrom szaltózik egy nagyot, és elkezdek szédülni. Csak egy kicsit bírj ki!- bíztatom magam. Menni fog. Katniss megpördül a ruhában, amit lángnyelvek mardosnak körbe, de még mindig nem tudok rájönni, hogy hogyan sikerült neki.
Ha Cinnát kapom, talán jobb és szebb ruhába lehetnék most. De mint mondtam, ez a sorsom. Ezt kell elviselnem. Tudom hogy én nem élhetem túl, de legalább az ő nyerési esélyei megdublázódnak. - Akkor beszéljünk arról a pillanat, amikor az aratásnapon felolvasták a húgod nevèt. - mondja halkan Caesar. - Te pedig önként jelentkeztél helyette. Mesélnél róla? - tudtam, hogy megfogja tőle kérdezni. Megborzongok. Szegény lány. Látszik rajta, hogy nem akarja kiteregetni a húgát, és a húgával kapcsolatos múltját.
- Primnek hívják. Még csak tizenkét éves. És mindennél jobban szeretem. - mondja, mire a Köröndön minden ember elhallgat. Egyfelől, viszont irigylem Primeroset. Részben, mert ilyen nagyszívű, és önfeláldozó nővére van,részben pedig azért mert otthon van. Másrészről, csak az otthoniakhoz tudom hasonlítani, hiszen ő is elvesztheti a nővérét, csak úgy, mint az én testvéreim. Egy pillanatra kikapcsolok, nem tudok koncentrálni, pedig megfogadtam, hogy nagyon figyelmes leszek Katniss interjúján. Szóval, nem hallottam a következő kérdést. Csak a választ.
- Megesküdtem neki, hogy úgy lesz.
Ha normál körülmények között lennénk, akkor talán beszélgetnèk vele, és nem nagyon érdekelne, hogy mik a szándékai. De most, igyekeznem kéne minél többet megtudni az ellenfeleimről, hátha elcsíphetek egy - egy részletet, abból, amit várhatok tőlük. De ki tudja, mire számíthatok? Az Arénában mindenki megváltozik. A következő pillanatban, már nem Katniss, hanem Peeta ül a székben, Caesar mellett. Hú, ez gyors volt.
- Nos, Peeta, egy ilyen jóképű fiúnak, biztos van valakije, aki várja haza. Aki virrasztani fog, amíg az Arénában leszel. - jelenti ki, mire a fiú a fejét rázza.
- Egy ilyen jó vágású srácnak? Biztos vár otthon egy különleges lány. Gyerünk, áruld el a nevét! - folytatja a faggatást a műsorvezető. Sóhajtás hagyja el Peeta száját.
-Na jó,tényleg van egy lány. Bele vagyok zúgva, mióta az eszemet tudom. De szerintem ő még a létezésemről sem tudott az aratás napjáig.
- Mással jár? - kérdezi Peetát.
- Nem tudom, de sok srácnak bejön- feleli a fiú. Szemében csillog valami... talán könnyek?
- Mondom, mit kell csinálnod. Megnyered a Viadalt, és szèpen hazamész. Kizárt, hogy ki fog kosarazni, nem? - ad tanácsot Caesar. Ki lehet az?
- Nem hiszem hogy ez menni fog. A győzelem... rajtam nem segít. - feleli szemét lesütve Peeta. Nem értem. Miért nem? Ki lehez az?
- És mégis miért nem? - zavarodott össze teljesen Caesar. A fiú elvörösödik, majd el mondja a várva várt választ.
- Mert...mert...együtt jöttünk a Viadalra.
Katniss.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése